A születésnapi róka

Megcsörrent a telefonom. Robi a hivatásos vadász ismerősöm hívott.

-Szia, hogy állsz? Összeraktad már a puskád? 

-Igen, tegnap megjött a szerelék, délután megyek a lőtérre és utána a szokásos helyen találkozunk.

-Ne oda gyere, mást találtam ki neked. Oda megyünk, ahol elhibáztad azt a szép kakast.

Gondolhattam volna, hogy nem felejtette el, de bíztam benne, hogy nem fogja emlegetni 😊 Az idény vége felé kaptam egy meghívást a társaságához, de sajnos három lövésből csak egy madarat tudtam felvenni. Persze azt nem tudja mondani, hogy az milyen szép lövés volt, de ezt igen 😊 De mit is várjon az ember a tanitójától. Igaz, hogy fiatalabb tőlem, de olyan mértékű tudás van a fejében, hogy ha száz évig élek, mint a sivatagi varjú, akkor sem tudom megtanulni a felét sem.  Viszont nem sajnálja az idejét, hogy átadja az információt, elmagyarázza a nyomokat, jeleket erdőn, mezőn. Önzetlenül, féltékenység nélkül bepillantást enged a világába. Hagy időt, hogy a tudás magja gyökeret engedjen koponyám fekete földjébe, majd mosolyogva figyeli, ahogy szárba szökken és gyümölcsöt hoz az elvetett tudás.

Puska, kaliber, lőszer. Ezek szinte minden beszélgetésük szerves része. Nemrégiben szert tettem egy 300WinMag stucnira, de nem igazán tudtam vele megbarátkozni. Ezért úgy gondoltam, hogy beszerzek egy békésebb kalibert. Ha már úgy is itt van a születésnapom… 😊 Szerencsére jött egy alkalmi vétel, így boldog tulajdonosa lettem egy remek finn puskának. Otthon azt mondtam, hogy a régi kocsimra cseréltem, de szerintem nem hiszik el, mivel nincs is kocsim 😊 Mindenesetre a feleségem és a lányaim egy „mindent elhiszünk” mosollyal hozzásegítettek még egy szerelékhez is, amivel régebben egy még régebbi autóra cserélt távcsövemet felszerelhettem az új szerzeményemre.

Szóval irány a lőtér! Itt András barátom asszisztálásával megtörtént a puska belövése és már mehettem is a tervezett születésnapi dúvadazásra. Milyen szerencsések a hozzátartozóim, hogy nem szeptemberben van a születésnapom. Akkor bika vadászatra kellene befizetniük, így megússzák olcsón 😊

Azért az izgalom most is megvolt. Bár nekem a mai napig minden vadászat előtt hevesebben ver a szívem. akár egy récézés, akár vadkározás, akár egy bakozás van láthatáron. De most fokozottabb volt a helyzet. Születésnap, új puska és szerettem volna, ha azok a csillagok is össze állnának.

Azért csak kijutottam a területre. Robi megmutatta a leshelyemet, melyet a dögszóró közelében nézet ki nekem. Próbáltam befűzni magamat a gallyak között, de rá kellet jönni, hogy nem csak az egom, a testem is nagy 😊 Új terv! Kinéztünk egy vastagabb fát, mely elé leülhettek. Mivel holdtalan éjszaka lesz, így, ha nem mozgolódom, a fa előtt jó eséllyel észrevétlen leszek. A szóró felől jövő dögszag megerősített abba, hogy a szelem jó. Itt nem kell cigaretta füsttel, porral, száraz levéllel figyelni a szelet. Egy jó mély slukk a friss falusi levegőből és tudom, hogy jó helyen vagyok.

Robi itt hagyott egy dám bőrrel, egy róka és egy nyúl tetemmel. No, meg a reményemmel. Hamarosan besötétedett. Innentől kezdve szinte csak a fülemre hagyatkozhattam. No, meg a zsebemben lévő hőkamerára. Egyszer csak ágroppanást vélek hallani. Felkapom a kis kamerát, fürkészem a „lapost”. Ott! Ott van a róka! szívem hevesebben kezd verni. Látom a bokrok között a hőjelet, de nem határozottan. Nem baj, felém jön, Csendben, nesztelenűl. Mindjárt kiér a tisztásra. Ekkor már a puska van a kézben. A vélt irányban a cső. Most kell kiérnie a szóróhoz. Lámpám fénye könyörtelenül szakítja szét a tömör sötétséget. Az éjszaka fekete tömbjébe egy színes sáv jelenik meg. És pont a célkereszt közepén ott van a szeme! De milyen szem? Egy bamba, semmit nem értő tekintet! Egy suta! Hát igen, a hőkamera hátránya. Nem igazán lehet érezni vele a távolságot. A messzi lévő határozatlan jelbe bele akartam látni a rókát. De ne keseregjünk, még fiatal az este. Őzem még egy kicsit bámult, majd nyugodtan tovább lépegetett.

Vissza a fa alá! Hiába március, mozdulatlanul ülve, nincs melegem. Belebújtam a hálózsákomba. Ha már hálózsák, használjam is rendeltetésének megfelelően 😊 Néha-néha bebólintottam, de minden neszre felfigyelek. Valami zajt halottam északi irányból, óvatosan oda fordultam. Egy pecsenye borz figyelte ügyetlen forgolódásomat. Nézet egy kicsit, majd köszönésképpen vakaródzott és mivel tisztában van vele, hogy vadászati idény rá most nem vonatkozik, kényelmesen visszaballagott a várába. Közben a suta egy bakgidával újra előbújt a nehéz éjszakai lepel alól. Mozdulni sem mertem oly közel jöttek hozzám. Viszont egy dombélen átbukó szellő az orrukba tömte a vállamon ücsörgő álom manó szagát. Így hangos riasztást követően megugrottak.

Ekkor sejtettem, hogy a riasztás után egy darabig semmi sem fog történni. Kényelembe helyeztem magam a meggyfa alatt és még mielőtt újra elindultam volna az álom bársonyos ösvényén, körbe kémleltem. Déli irányban hirtelen a semmiből ott termett egy róka. Féltérdre ereszkedtem és útjára engedtem a végzetet. Mire elillant a füst, lámpám fénykörében nem láttam semmi rókára utaló jelet.  Elindultam a rálövés irányába, ekkor láttam, hogy a fák tövéhez felprizmázták a földet. Biztos voltam benne, hogy valamelyik mögött lesz a születésnapi ajándékom. kb.   80 méterre találtam egy kotorékot, de rókát nem láttam. Most már tudtam, hogy honnét került ide oly hírtelen. Viszont azt is sejltettem, hogy hová lett ☹Lógó orral visszaballagtam a székemhez. Még kicsit vártam, mivel lent a laposban észrevettem egy róka jellegű hőjelet a kamerában, de sajnos a szomszéd terület irányába elsomfordált. Hát ennyit a születésnapi rókáról.

Összepakoltam és hívtam Robit, hogy megköszönjem a lehetőséget és elmeséljem, hogy mit hibáztam. Most már legalább két hibázást is tud egy helyhez kötni 😊 Kifaggatott, hogy mely irányba tettem a lövést, aztán elbúcsúztunk.

-Reggel korán csörgött a telefon, Robi hívott.Boldog születésnapot!

-Köszönöm, bár tegnap is felköszöntöttél, de most is jól esik 😊

-Itt van a születésnapi ajándékod!

-???

-Meg van a rókád! Szép szuka, gyönyörű állapotban van a szőre. Mi legyen vele?

-Ok, köszönöm, de hogy-hogy megvan? Azt gondoltam, hogy vissza ugrott a kotorékba.

-Nem ott volt, ahol kerested, attól a kotoréktól vagy nyolcvan méterre feküdt.

-Szóval, ha izgalmamban nem felejtettem volna el a hőkamerát elővenni, én is megtaláltam volna.

-Így igaz, de végül is mi legyen vele? Nincs szétlőve, ki lehetne tömetni.

-Akkor ez lesz a születésnapi ajándékom, mehet a preparátorhoz!

-Intézem és gratulálok a születésnapi rókához!

-Köszönöm szépen 🙂

A kép csak illusztráció, nem a helyszínem készült.